
Nem akartam ezzel kapcsolatban posztolni semmit, de végül úgy gondoltam, nem mehetek el emellett, hisz az egész világot megrázta Jonghyun halálhíre.
Bizonyára sokan gyászoljátok, hiszen egy kiemelkedő és tehetséges művész, énekes (volt). Nekem ő volt az első ember, akit megismertem a kpopból, általa kerültem bele a koreai kultúrába, és az ő, illetve a SHINee zenéin nőttem fel. Nekem ők voltak az első kpop bandám. Ezért is érintett meg nagyon a halála.
Olyan vidám volt és mosolygós, tele volt életerővel és energiával, és sokszor belé kapaszkodtam, ha rossz passzban voltam. De az, hogy meghalt, csak az bizonyítja, hogy néha a legragyogóbb mosolyok mögött lapulnak a legnagyobb démonok. El se tudom hinni, mennyi fájdalmat érzett, mennyit szenvedhetett. És el se tudom képzelni, mennyi ilyen ember van még a világon.
Mindenesetre csak azt tudom mondani, hogy aki hasonló cipőben jár, aki úgy érzi, gondjai vannak, ne féljen segítséget kérni. Ne várjátok, hogy mások találják ki a bajotokat, ne várjátok, hogy a célozgatásokból mások rá fognak jönni arra, hogy nem vagytok jól, hiszen egyrészt erre nem mindenki képes, másrészt lehet, hogy a többiek is hasonló problémákkal küzdenek. Ha baj van, tegyétek szóvá. Nem kell félnetek. Mondjátok ki, hogy mi bánt, hogy milyen gondolataitok vannak. Még ha nem is kaptok választ, mondjátok ki. Valaki egyszer fel fog figyelni rá.
Akihez pedig ilyen problémákkal fordulnak, figyeljen oda és ne hagyja annyiban. Ijesztő dolog, amikor valaki az öngyilkosságról beszél, hiszen az emberek nem szeretnek ilyenről beszélni. De muszáj. Csak egy kis odafigyelés kell, semmi más.
Sajnálom, hogy a világ egy ilyen értékes embert veszített el. Remélem, hogy Jonghyun most már egy boldogabb helyen van, és hogy végre megnyugvásra lelt. De ne feledjétek, hogy mindig köztünk lesz, hiszen a zenéiben és a szívünkben tovább él, valamint odafentről ragyog le ránk. :)
Admin1
(Ha valaki szeretne ezzel kapcsolatban bármit is mondani, vagy a fájdalmát kifejezni, nyugodtan írhattok ehhez a bejegyzéshez)
Még mindig nem találok szavakat. Kedvencem volt a csapatból és akárhányszor szembe jön velem a híre, egyszerűen nem tudom elhinni. (Személyes jellegű, de nagyapám is ekkortájt hunyt el). Mindig a legjobb és legragyogóbb emberek távoznak közülünk leghamarabb... Nyugodjon békében!